Köszöntő

A IV. században élt szenttel már kisded korában csodálatos dolgok történtek. Születése napján, mikor fürösztötték, már felállott a kis teknőben. Megkeresztelése után pedig 2 hetes korában szerdán és pénteken csak egyszer szopott édesanyja tejéből.  Korán árvaságra jutott, nevelését nagybátyja (Miklós) patarai püspök végezte. Felnőtt korában szent élete miatt Myra város püspökévé választották. Számos jócselekedet, csoda lengi körül életét:

1. Az éjszakai csend oltalma alatt, elkerülve a tanúkat és dicséretet, ő irgalmas, titkos alamizsnával mentette meg három szerencsétlen leánytestvérnek a jó hírnevét és az ő elszegényedett kislelkű atyjukat.
2. Amikor igazságtalanul lettek halálra ítélve hárman, ő az ítélet helyére sietett, hogy kihúzza a hóhér kezéből a kardot.
3. Nagy éhínség idején Miklós megtudta, hogy a kikötőben horgonyoz egy hajó, amely a bizánci császárnak visz gabonát. Megkérte tehát a hajósokat, hogy rakják ki a gabona egy részét a szükség enyhítésére. A hajósok először nem akarták teljesíteni a kérést, ám amikor Miklós megígérte nekik, hogy nem lesz bántódásuk, akkor átadták a gabona egy részét. Bizáncba érkezve, csodálkozva látták, hogy a gabona mennyisége nem csökkent.

Ő a betegeknek orvos volt, a síróknak vigasztaló, a szegényeknek megmentője, a szenvedőknek vigasz, az árváknak atya, a veszélyt szenvedőknek védelmező és mindenkinek minden szükségben gyors menedék. Miklós a szeretet hírnöke, aki megtanította az embereket a titokban való segítés és megajándékozás örömére. 

343-ban bekövetkezett halála után is számtalan csodák történtek és kérések teljesültek, az ő közbenjárására.